Friedrich von Hefner-Alteneck német elektromérnök 1845. április 27.-én született a Majna folyó partján fekvő bajorországi tartományi székhelyen Aschaffenburgban. Műegyetemi tanulmányait Münchenben és Zürichben végezte. 1867 és 1890 között mérnökként a berlini Siemens és Halske cégnél dolgozott. Kiváló szakember és sokoldalú felfedező volt, találmányai az elektrotechnika egymástól igen távol eső területein segítették a fejlődést. 1873-ban ő szerkesztett elsőként dobarmatúrát, amelyet később generátorokban és elektromotorokban elterjedten használtak. Dinamométert tervezett villamos gépek teljesítményének meghatározására, majd 1879-ben differenciális ívlámpát szerkesztett. A differenciál ívlámpa újdonsága az volt, hogy abból egy-egy áramkörbe többet is lehetett sorosan kapcsolni, anélkül, hogy azok zavarták volna egymás működését. 1883-ban javaslatára kezdték használni az amilacetát-lámpákat a fénymérésben (fotometriában), így a fényerősség elterjedten használt egysége a Hefner-gyertya (Hefnerkerze, HK) lett.
            1901-ben Hefner-Alteneck a berlini tudományos akadémia tagja lett, majd 1904. január 7.-én elhunyt Berlinben.