A fizikatanítás kezdetei Hódmezővásárhelyen
Szilárd testek mechanikája
- Az anyagi pont kinematikája
- Az anyagi pont dinamikája
- Impulzus, energia, munka
- Merev testek kinematikája és sztatikája
- Pontrendszerek mechanikája
- Merev testek dinamikája
- Mechanikai jelenségek egymáshoz képest mozgó vonatkoztatási rendszerekben
Deformálható testek mechanikája
- Folyadékok mechanikája
- Gázok mechanikája
Rezgések és hullámok
- Hangtan
- Hullámtan
Hőtan
- Hőmérséklet és hőmennyiség, a testek hőtágulása
- Halmazállapot-változások
- A hő terjedése
Optika
- Geometriai optika
- Fizikai optika
Elektromosság és mágnesesség
- Elektrosztatika
- A stacionárius áram (egyenáram)
- Mágneses tér vákuumban és az anyagban
- Elektromos áram szilárd testekben, folyadékokban,gázokban
- Az időben változó elektromágneses tér
Arcképcsarnok

Döbereiner-féle gyújtógép – Érenytapló készülék
(beszerzési év: 1862-63)


            A Döbereiner-féle gyújtógép a nevét a felfedezőjéről, Johann Wolfgang Döbereinerrol (1780–1849), a jénai egyetem professzoráról kapta. A kor egyik leghíresebb kémikusa valójában a platina katalitikus hatásának a felfedezője, aki a jelenségben rejlő alkalmazási lehetőségeket is elsőként aknázta ki.
            A német kémikus 1823-ban platinadarabokból nagy felületű porított platinát állított elő, amely fölé levegő jelenlétében hidrogéngázt vezetett. Azt észlelte, hogy szobahőmérsékleten - sőt akár még –10 °C hőmérsékleten is-, tíz perc után az összes hidrogénből az oxigénnel reagálva víz keletkezett. Ha pedig tiszta oxigént használt levegő helyett, a reakció olyan heves volt, hogy a szűrőpapír, amire a platinát tette, elszenesedett.
            A tudós rögtön felismerte a jelenség fontosságát, s később finomítva a kísérletet egy fúvókából engedett platinaszivacsra hidrogént, amely közben levegővel keveredett, s így azt láthatta, hogy a platina először vörösen, majd fehéren izzik, és végül begyújtja a hidrogént. Ez alapján létrehozta a híres hidrogénes gyújtókészülékét, amelynek fő része az a hidrogénfejlesztő berendezés, amelyben egy lezárt üveghengerbe egy üveg búvárharang nyúlik be. A harangba felülről egy cinkhenger van belógatva, amely beleér az üveghengerbe felülről öntött kénsavba. A kénsav és a cink érintkezésekor fejlődő hidrogéngáz egy elzárható szeleppel ellátott kis csövön át a henger sárgaréz fedelén elhelyezett sárgaréz gyűrűbe rakott platinaszivacshoz jut, ahol - víz keletkezése mellett- meggyullad.

            A szelepet elzárva, a búvárharang alatt fejlődő gáz nem tud eltávozni a harangból, így a megnőtt gáznyomás lejjebb nyomja a kénsav szintjét, s így a cinkhenger nem ér bele folyamatosan a kénsavba. Ha az eszközt hosszabb ideig nem használjuk, akkor célszerű a cinkhengert leakasztani a rögzítő kampóról, s az eszköz állványán erre a célra elhelyezett sárgaréz tartóban elhelyezni.

Döbereiner-féle hidrogénes gyújtó
            Az ilyen módon működő gyújtókészülékek gyorsan elterjedtek, s 1828-ra már 20000 darabot készítettek belőlük Németföldön és Angliában. Bár a szertárban található eszköz nem ilyen, a legtöbb eszközt gyönyörűen feldíszítették, s ezek a praktikus használati tárgyak a biedermeier lakások tipikus tárgyaivá váltak, ahol még az 1910-es években is használati- és dísztárgyak voltak egyszerre. A platina drágasága miatt számos kísérlet történt a platina helyettesítésére (pl. volfrám-karbiddal), de mivel nem sikerült tökéletesen pótolni, így a fokozatosan kifejlesztett gyufa lassan átvette a Döbereiner-féle gyújtó szerepét.